Miután szombat este családom magamra hagyott :(, ezért a vasárnapom ismét szabad volt, és ismét kihasználhattam az időt arra, hogy takarítsak, tanuljak, ... (meg társasági életet éljek :))
Vasárnap reggel Klaudia sms-e ébresztett, hogy egy másik koliban, a Grammond-ban délben közös főzőcske lesz néhány másik erasmusossal, és ha van kedvem, akkor tartsak vele. Gondoltam, legalább kaját nem kell csinálnom (bár annyit itthagytak, hogy az se lett volna gond), meg legalább nem vagyok egyedül, miért ne mennék?
Oda is értünk délben, ahol már egész kis csapat várakozott, aztán elmentünk a környék egyetlen, vasárnap is délután 1-ig nyitva tartó boltjába bevásárolni a hozzávalókat. Kinga kitalálta, hogy mi magyarok, csináljunk rakott krumplit, az egyszerű és viszonylag hamar megvan. A félórás bevásárlás után már kezdett kiderülni, hogy itt több fogás is lesz, mindenki igyekszik valamit alkotni a konyhában. A főzéshez a koli két közös konyháját is felhasználtuk, egyben nem fértünk el. Ki is alakult egy kelet és nyugat versengés, mert az egyik konyhában mi magyarok főzőcskéztünk a cseh Jannal, míg a másikban főleg németek kreáltak különböző kajákat. Közben egyre több emberke érkezett, és tálaláskor a létszám már 17 emberből állt :)
Első fogásnak a mi rakott krumplinkat tálaltuk fel. Természetesen nem 17 főre való volt, mindenkinek kb 5 falatnyi jutott, de kóstolásnak éppen jó. Sajnos nem találtunk megfelelő szót franciául hozzá, próbáltuk magyarázni, hogy olyan réteges krumpli, de a legegyszerűbb volt azt mondani, hogy krumpli tojással, kolbásszal meg tejföllel. Elárulom, nagyon ízlett, a fiúk különösen szerettek volna még belőle többet :) Aztán az angol lány, Jenny által készített Cézár-saláta következett, valamint Jan művét is eszegettük. Jan egy ún. galette-et próbált csinálni, ami sózott palacsinta, amit meg lehet tölteni sós dolgokkal, mint sonka, sajt,... A palacsintát készen vette a boltba, de sajnos túl nagy volt, és összeesett az egész, így csak a belevalót ettük meg magában :)
Majd következett a német Alexnek és Svantjenek a műve: mandulás csirke. Nagyon fini volt, persze ebből is csak egy kevés jutott mindenkinek. Közben ment a beszélgetés, természetesen franciául, néha keverve egy-egy német-cseh-olasz-spanyol-magyar szóval. Mindig elhatározom, hogy majd ha hazamegyek, megtanulok még egy nyelven, vagy többön is, majd otthon meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. A csirke után kis pihi következett, mert edények és hely hiányában a másik német csapat (Peter, Hoake és Sandra) csak ekkor tudtak nekiállni az almás rétesnek. Közben egy gyors mosogatás a konyhában, csevej, zenehallgatás, buli :)
Végül elkészült az almás pite is, és a korábban már elkészített gyümölcssalival együtt eszegettük. Megismerkedtem az angol szósszal, amit dobozosan lehet kapni a boltban, sztem szimpla vaníliaszósz, de nagyon finom volt. :) Ezután még egy kicsit beszéglgettünk, majd közös fényképezés, majd lassan mindenki ment a maga dolgára, másoknak is akadt még tanulnivalójuk, takarítanivalójuk, meg néhányan tovább folytatták a belvárosban a mókázást.
Na, most sztem nem tudtam visszaadni azt a hangulatot, ami ott volt, de igen, ez az igazi Erasmusos lét, mikor együtt vagy a többiekkel, és a nyelv miatt sokkal érdekesebb a dolog, mint otthon :)
Puszi
Gitta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.