Hát igen, pàr napja eléggé lehordtam ezt az országot, bár kaptam olyan visszajelzést, hogy jobban is lehordhattam volna. Ha jól emlékszem, már az első bejegyzéseim között megemlítettem, hogy milyen sok itt a zöld terület, és igazán tanulhatnánk tőlük. Igen, ha van valami, amiben mindenképpen irigylem ezt a népet, az két dolog: rengeteg a zöld terület és a franciák TUDNAK élni. A franciák nemcsak túlélik az életet, mint néhányan otthon teszik, zsörtölődve, örök elégedetlenként, hanem megélik az életet a maga teljességében. Ennek az egyik része a kifinomult konyhájuk és ízlésük, de emellett rengeteget sportolnak, és szerintem sok időt töltenek a szabadban. Mert van lehetőségük a szabadban lenni, mert vannak zóld területeik. Ezen a hétvégén Toursnak megint 2 nagyon szép helyét fedeztem fel, amit sajnálok, hogy korábban nem kerestem fel.

Szombat délután Krisztivel elmentünk a Botanikus Kertbe. De ez nemcsak egy szimpla botanikus kert, hanem egy mini állatkert, mert vannak flamingók, rengeteg kacsa és kenguruk is vannak, meg emuk. A parkban több helyen játszótér van kialakítva a kicsiknek (szigorúan EU-szabvány), és nagyon sokan voltak, akik sétáltak, beszélgettek, leültek a padokra, nézték a kis tavat, kisgyerekekkel játszottak... Nagyon szépen ki volt alakítva és nagyon szépen rendbe is van tartva. habár egy elég szemetelős és koszos nép, a vandalizmusnak eddig nem láttam nyomát, nincsenek széttört játékok, törött padok... És ebben a szép októberi napsütésben igazán jó volt ott lenni. El tudom képzelni, hogy tavasszal milyen gyönyörű lehet, ilyenkor kicsit fáj a szívem, hogy nem láthatom Tourst tavasszal, de vigasztal, hogy helyette Pécsett láthatom a tavaszt... :)

Vasárnap pedig "piknikezni" mentünk a Tóhoz Krisztivel és Borival (Klaudia azért nem volt, mert váratlanul megjelent a családja a hétvégére :)). Természetesen van egy rendes neve is a tónak, hogy milyen tó, de azt senki nem használja, mindenki Lac-nak, vagyis tónak hívja. Ez a tó a Cher folyó partja mellett fekszik, és ezt is egy hatalmas park veszi körül. Nem tudom, talán a kisebbik Malomvölgyi tó méretéhez hasonló, de ez csak egy tipp. Szépen ki van körülötte alakítva az út, rengeteg paddal, és természetesen itt is van játszótér, olyan játékokkal, hogy csak na :) EU-szabvány, de azért ezek sem veszélytelenek, Bori mondta, hogy múlt héten hoztek egy kisfiút, aki az egyik játékon eléggé beverte a fejét, és a fél fejbőrét össze kellett varrni. És ami Apunak a legjobban tetszene: rengeteg a futó, szinte nekik van ez kitalálva. De most tényleg, teli van futókkal! És van olyan része az útnak, ahol az út mellett kialakítottak egy kis tornás helyet, ahol ki tudják nyújtani a lábukat, felhúzhatják magukat és karizom-gyakorlatokat végezhetnek, egyszóval teljesen praktikus hely a futóknak. És mindez negyed órára gyalog a város központjától (vagyis inkább tőlem, a városközponttól 20-25 percre gyalog). És hihetetlenól tisztán van tartva :)

Szóval ezek azok a dolgok, amiket irigylek a franciáktól, bár erről már lekéstünk, hogy a város szívében alakítsunk ki egy parkot. ez a gondolkodásmód nem tegnap alakult ki a franciáknál, ezt tényleg évszázadok óta magukban hordják.

Puszi

Gitta