Utazásaim és kalandjaim a nagybetűs életben

Először egy férfi jön be, aki elmondja, hogy a feleségével gyermektartás iránt van folyamatban perük. Elmondja, hogy a feleségétől már külön él egy éve, nem nagyon beszélnek egymással.

- Miért nem válnak el?

- Hát én szeretnék, de a feleségem szerintem nem nagyon akar.

- Nem akar vele erről beszélni?

- Nem nagyon beszélünk egymással, nem tudom, hogy ő hogyan gondolja. Egyébként ő is kint vár a folyosón, kérdezzék meg tőle...

Kint a folyosón egymás hegyén-hátán állnak az emberek. És kint a folyosón álldogál egy házaspár, akik között per van, de nem kérdezik meg a másiktól véletlenül sem, hogy ő mit akar.

A férfi kimegy, majd 10 perc után a nő következik.

- Válópert szeretnék beadni, de nem hinném, hogy a férjem szeretne elválni.

- Rendben - és a kereseten ez áll: Közös megegyezéssel kívánnak válni.

Sziasztok!
A hétvégén a sok tanulás mellett kikapcsolódásként sikerült megint egy olyan rendezvényre eljutnom, ami nagyon tetszett. Ez a kétnapos nyelvfesztivál volt a Vinci központban. Ugyanazok szervezték, akik azt a nyelvkávézót, ahova hétfő esténként gyakran el szoktam menni. Ez egy olyan társaság, amely elkötelezett a nyelvek iránt, és minél szélesebb tömegeknek akar minél többféle nyelvet megmutatni.
A nyelvfesztiválon előadások, 1 órás minikurzusok és apróbb népi műsorok voltak. Kb 50-60 nyelv mutatkozott be a 2 nap során, és igen, mivel gondolom mindenkit ez érdekel a leginkább, a MAGYAR nyelv is bemutatkozott! :) Ez azért nagy szó, mert szomszédaink közül senki más nem volt, nem voltak horvátok, szerbek, románok, csehek (bár ők nem szomszédok), szolvákok, ukránok, a szláv nyelvek közül egyedül csak az orosz meg a lengyel mutatkozott be. Helyette rengeteg afrikai nyelv volt a skálán, volt ógörög, főníciai, sőt oktattak jelbeszédet, morze-abc-t és tam-tam-ot is :)
Mi először a tubu nyelvet válaszottuk ki a listából. Egy tubu pasi tartotta, és főleg a tubu törzsről mesélt, és egy-két alapszót tanított meg. A tubu nép főleg Nigériában él, de megtalálható Csádban és Líbiában is, teljesen nomád nép, és őrzi függetlenségét, pl a nigériai hatóságok nem is ismerik a tubu embereket, mert nem is anyakönyveztetik magukat, és semmilyen nyilvántartásban nem szerepelnek. Szóval jó volt megtudni pár apróságot egy afrikai népről:) Akit bővebben érdekel, az természetesen bármikor érdeklődhet az emailcímemen :)
Aztán persze nem álltuk meg, és kíváncsiságunkban beültünk a magyar órára. Persze nem árultuk el, hogy magyarok vagyunk, egyszerűen kíváncsiak voltunk, hogy mit tudnak megtanítani a nyelvünkről és a népünkről egy óra alatt. Kellemes meglepetésként viszonylag sokan, 15-en voltak az órán (aki kevésnek tartja, annak elmondom, hogy ezek kicsi termekben kevés emberre voltak tervezve, a tubu nyelven összesen 6-an voltunk). Egy fiatal nő, Varga Katalin tartotta, sztem tanár lehet, vagy tanárnak tanul. Jól tartotta az órát, nagyon érdekes volt. Először is azzal kezdte, hogy a közhittel ellentétben a magyar nem szláv nyelv, semmi köze hozzá, hanem a finnekkel vagyunk rokonságban, bármennyire is furcsán hangzik. Ez itt fontos, mert szerintem már írtam is, hogy mennyien hiszik azt, hogy magyarként automatikusan tudok oroszul is, de legalább hasonlít a két nyelv egymáshoz.
Ezek után a magyar nyelv könnyű voltát hangsúlyozta: hogy ugyanúgy írunk, ahogy ejtjük, meg hogy csak 3 igeidőnk van, jelen, múlt, jövő, ellentétben a francia és az angol nyelvvel, ahol fejenként kb úgy 8 igeidő van. És hogy mi ebből a 3-ból is csak 2-t használnuk igazán, a jövő időt is legtöbbször jelen idővel fejezzük ki. (belegondoltatok, hogy tényleg elég furcsa, ha azt mondjuk, hogy holnap el fogok menni a suliba, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy holnap elmegyek a suliba?) Persze arról nem tett említést, hogy mi ismerjük az alanyi és a tárgyi ragozást is, ami miatt nehéz a nyelvünk. Azt viszont elmagyarázta, hogy mi a ragokat a szó után tesszük, ezért tűnik úgy, hogy hosszabb szavaink vannak. Ezután pedig megtanultunk számolni 20-ig. :) Persze óra végén elmeséltük, hogy magyarok vagyunk, és mennyire tetszett az óra. Kiderült, hogy másnap tart egy előadást a magyar költészetről francia nyelven, és meghívott minket.
Másnap az esővel és közlekedés viszontagságaival is dacolva (hiszen vasárnap volt) elmentünk az előadásra. Nagyon jó volt! 3 magyar költőt mutatott be, akik tudtak franciául, és ha jól tudom, saját maguk is fordították a versüket franciára: Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós. Mindháromnak elmesélte az életét, és megfűszerezte néhány verssel, amit a legnagyobb örömünkre nemcsak franciául, hanem előtte magyarul is elmondott :) Habár Ady és József Attila nekem személy szerint nem tartoznak a kedvenceim közé, most mégis jó volt hallani, hogy Párizsban járt az ősz... :) És elhangzott egyik nagy kedvencem, a Nem tudhatom is. Erről asszem nem kell bővebben írnom. Szóval az előadás is nagyon jó volt, ezen is voltunk kb 15-en, szóval érdeklődő akadt kicsiny országunk kultúrája iránt :)
Puszi
Gitta

Sziasztok!
Mielőtt eljöttem volna otthonról, sokan mondták azt, hogy meglátod, az elején neked könnyebb lesz az elválás, mint a családodnak, viszont ahogy múlni fog az idő, neked lesz egyre nehezebb. igazuk volt.
Mikor kijöttem ide, az első hónap az újdonság jegyében zajlott. Először álltam a saját lábamra, segítség nélkül próbáltam beilleszkedni egy másik ország másik világába (több-kevesebb sikerrel), először tapasztaltam meg az önállóság kezdetben mámorító érzését. Akkor még felfedezésre váló kaland volt Tours, minden hely ismeretlen és új volt számomra, a rengeteg kirándulás, a gyönyörű kastély, a meleg és kellemes vénasszonyok nyara, az ismerkedés ezzel a másik világgal :). Eltelt egy hónap, és én azt éreztem, hogy még nem akarok hazamenni, hogy szörnyű érzés lesz, hogy itt kell hagynom ezt az új helyet, amelyet még csak most fedezek fel, de ami izgalmas és varázslatos számomra. Az otthon távolinak tűnt, időnként hiányzott, de vonzott még az új hely.
A következő hónapban aztán jött a pofon: januárban vissza kell jönni vizsgázni. Először éreztem azt, hogy nem akarok itt lenni, nem akarok visszajönni, otthon is jó lesz. Azt hittük, hogy ennél rosszabb itt nem történhet velünk. Aztán rájöttünk, hogy még rosszabb dolgok is vannak. Elkezdtük unni az itteni adminisztrációt, azt, hogy semmit se lehet normálisan elintézni, hogy nincsen internet (na, ez alól kivétel vagyok, de gondolok a többiekre is), én személy szerint elkezdtem unni, hogy állandóan mosni kell, bevásárolni, gondoskodni, hogy minden rendben és tiszta legyen... És az otthon képe kezdett egyre csábítóbbá válni. Ha eszembe jutott kicsi szobám, belesajdult a szívem, ha arra gondoltam, hogy veszek egy forró fürdőt, egyszerűen már elképzelni se tudtam. a honvágy először jelentkezett.
De aztán meglátogatott kicsiny családom, és egy picit erőt merítettem a látogatásukból. De sajnos ezt nagymamám halála miatt hamar elvesztettem, mikor borzasztóan szerettem volna otthon lenni a szeretteim között, a karjaik között kisírni magam, de sajnos nem volt lehetőség a hazamenésre. Ezért az itteni lányok karjai között sírtam, és ők vigasztaltak a legjobb tudásuk szerint, ami nagyon sokat segített, és nagyon köszönöm nekik.
Azóta átléptem az egyhónapos küszöböt. Már csak 25-t kell aludnom, és újra otthon leszek :) Már nagyon várom. Szép volt itt, jó volt itt, soha nem fogom bánni, hogy kijöttem, de köszönöm, asszem nekem ennyi elég volt :) Hiányzik a családom, az otthon melege, a barátok ölelése, a sok beszélgetés... Ha hazamegyek, mindezt bepótolom. Addig is az eddigi legkeményebb napoknak nézek elébe, és mindenkit megnyugtatok, nem csüggedek, hiszen tudom, hogy a mostani kemény tanulós időszak miatt nagyon gyorsan el fog repülni ez a nem egész 1 hónap, s én már újra otthon leszek Pécsett! :)
Addig is puszillak titeket :)
Gitta

Sziasztok!
Sajnos beköszöntött a rossz idő ide a Tours-ba is (bár nem annyira rossz, mint otthon), és sajnos végetértek hétvégi kirándulásaink is, beköszöntöttek a hideg, borongós napok a hideg, borongós estékkel, mikor az ember legszíveseben egész nap ágyban maradna és filmet nézne. Mit is tehet ilyenkor egy Erasmusos diák?
Több választási lehetősége is van: vagy egyedül, vagy társaságban. Egyedül lehet tanulni, olvasgatni, ha épp van, akkor filmet nézni, és ha még internet is van, akkor a családdal, barátokkal kapcsolatot tartani. Sokszor jó dolog, hiszen nekem időnként kifejezetten szükségem van arra, hogy egyedül legyek, de az elmúlt két hónapban ezt már eléggé kiélveztem, és szerintem a még hátralévő 1 hónapban is azért elég sokszor a saját társaságomra leszek utalva, hogy otthon örüljek mindenki társaságának :).
Társaságban már kicsit több mindent lehet csinálni. Közösen is lehet tanulni (ezt csütörtökön fogjuk először kipróbálni, kíváncsi leszek milyen eredménnyel), közösen is lehet filmet nézegetni, ami egy borongós estén egy forró tea és barátok társaságában kifejezetten kellemes, el lehet menni egy kávézóba vagy más szórakozóhelyre (na, ilyen helyen már 2 hete nem jártam), lehet sportolni (értsd: korcsolyázni, úszni, esetleg bowlingozni vagy biliárdozni), valamint ott vannak a vasárnapi közös főzőcskézések, ahol a jó kaják mellett a talán még jobb társaság is jelen van, francia nyelvet a legjobban így lehet gyakorolni (kivéve mikor Hauke olaszul akar tanulni). Szóval rengeteg lehetőség van, csak meg kell találni őket :).
Nekem ezen a hétvégén az uszoda és a főzőcske jutott :). Az usziba szombat délután mentünk Krisztivel, és szaunás jegyet is kértünk, hogy egyszer ezt is kipróbáljuk. Hát nem bántuk meg, nagyon jólesett a kinti hideg után egy kis meleg szauna :) Bár a franciák hatalmas higiéniája itt is megmutatkozott, hiszen rajtunk kívül senki nem használt törülközőt vagy lepedőt, egymás izzadságában feküdtek. Na mindegy, mi azért használtuk, hiszen semmilyen fertőzést nem szívesen kapnánk el tőlük. De a több órán át tartó kényeztetés megtette a hatását: este mindketten holtfáradtan feküdtünk le aludni, viszont végre sikerült reggel kipihenten ébrednem :) Amúgy az uszodáról még annyit, hogy rendes úszómedencéje csak szabadtéren volt, de ez a franciákat aztán igazán nem zavarta. Én még nem láttam népet, amelyik ennyire bírja a hideget! Még mindig képesek térdnadrágban járni mindenféle zokni és harisnya nélkül!
Aztán ma megint hódoltunk az ízeknek :) Ezen héten az olasz lányok igazi olasz lasagnat csináltak, egyszerűen fantasztikus volt, és számomra kicsit meglepő volt, hogy eléggé különbözött az otthoni lasagnatól. A német lányok egy levessel leptek meg bennünket: a levesben darált hús volt, rengeteg hagyma, gomba, medvesajt (!) és valamilyen szósz. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ízleni fog, de tényleg! Tudom, néha talán furcsának hangzik, hogy mindig egekbe dicsérem a többiek kajáját, meg talán úgy tűnik, hogy itt mindenki főszakács, de tényleg nagyszerű kajákat készítenek, és ami a legjobb, általában egyszerűek is. Most nagy recept-csere zajlik, gondolkodunk valami közös weboldalban, ahova felrakhatjuk a különböző recepteket, és a fényképeket, amiket készítünk közben. Bori ötletére mi most egy gombapaprikást csináltunk nokedlivel. Na, a nokedli nem a legjobb lett, kicsit vizes állagú, mert senkinek nem volt szűrője, amivel normálisan leszűrhettük volna a vizet. De sebaj :) Aztán Laura csinált spanyol tortillát, ami leginkább krumplis tortára emlékeztetett, sajnos a nagy létszám miatt mindenkinek csak egy kicsi falat jutott :( Kinga Hana-val, a cseh lánnyal máglyarakást készített, na, ez szintén valami isteni finom volt :) Aztán jobb ötlet híján a német fiúk egy mousse au chocolat-t (musszósokolá) csináltak, ami habos csokipudingnak felel meg leginkább, itt Franciaországban elég közkedvelt recept, de én nem vagyok annyira oda érte.
Szóval most ez történt velem:) Jövő héten folytatás! :)
Puszi
Gitta

Sziasztok!
Tudom, ezer éve nem írtam, most csak annyi mentséget tudok felhozni, hogy bizonyos okok miatt nem ez volt életem legjobb hete, és inkább kihagytam az irkálást.
Hogy mi újság mostanában? Csak megvagyok. Csinálgatom az egyetemet meg a nyelvkurzust, szabadidőmben pedig most már komolyan nekiálltam tanulni, néha kísérletezek a konyhában, és a többi Erasmusos diákkal múlatom az időt. Szerencsére egy nagyon jó kis csapat alakult ki, úgy 20-25 főből áll, és jól érezzük magunkat együtt. :) Igen, igazából ettől Erasmus az Erasmus. Hiszen igazából bárki mehet külföldi egyetemre tanulni, csak elég pénz kell hozzá (ami sztem a diákok 99 %-ának nem adatik meg), vagy nyáron meglátogatja ezeket a helyeket, ahol járok, esetleg profi szinten is meg lehet tanulni egy nyelvet kintlét nélkül is (valamint nem állítom, hogy profi szinten megtanultam a nyelvet), de ami miatt az Erasmus különleges és más, mint a többi ösztöndíj, az a többi Erasmusos diák :). Tanulni külföldi egyetemre más ösztöndíjakkal is el lehet jutni, viszont elég egyedül lehetsz, ha nincsenek melletted olyanok, akik hasonló cipőben járnak.
Valószínűleg feleannyira se élvezném az egész ittlétet, ha egyedül kellene megbirkóznom az itteni dolgokkal. De szerencsém van, hiszen eleve nem egyedül jöttem ki, és mi magyar lányok azóta is tartjuk a jó kapcsolatot egymással, és ebbe beleszámít a nyelv is. Hiába szeretnénk mélyebb kapcsolatot kialakítani mondjuk egy olasz lánnyal, sajnos a nyelv akadály. Alapszinten jól el tudunk beszélgetni, de sajnos nem minden gondolatunkat tudjuk kifejezni franciául :( De a társaság a lényeg, és még mindig könnyebben megértjük egymást, mint a franciákat, mert sokkal kevésbé aggódunk (legalábbis én), hogy nyelvtani hibákat követek el beszéd közben, vagy rosszul használok egy adott szót, hiszen a többiek se perfektek. Ráadásul mivel angolul mindenki beszél, ezért teljesen természetes, ha egy ismeretlen szót angolul mondunk, megérti mindenki. De az angolt csak ilyen apróságokra használjuk, mivel pl én pillanatnyilag amúgy sem tudok normálisan angolul beszélni, mert túlságosan megszoktam a franciát, és sajnos úgy is gondolkodok :( De majd egyszer talán visszaszokok.
Nem tudom, hogy ebből a nagy összevisszaságból mennyit lehetett megérteni, próbálom elmagyarázni, hogy miben is áll az Erasmus romantikája :) Akit érdekel, annak ajánlani tudom a Lakótársat keresünk című filmet, mert kiválóan mutatja be, hogy min mehet keresztül egy külföldi diák. Szóval a társaság, ami most kialakult, a legjobb, ami eddig itt velem történt :) És ki tudja, talán egy-két kapcsolat megmaradhat a jövőben (most gondolkodunk egy közös honlap létrehozásán, ahol fent lennének a címek, valamint felirkálnánk a vasárnapi főzőcskézések alkalmával készített ételek receptjeit :))
Végül csak egyetlen mondatban szeretnék elbúcsúzni egy olyan személytől, aki nagyon sokat jelent nekem, és akivel sajnos már nem fogok találkozni. Búcsúzok tőled, drága Mamikám!
Gitta