Utazásaim és kalandjaim a nagybetűs életben

Sziasztok!
Tudom, ezer éve nem írtam, most csak annyi mentséget tudok felhozni, hogy bizonyos okok miatt nem ez volt életem legjobb hete, és inkább kihagytam az irkálást.
Hogy mi újság mostanában? Csak megvagyok. Csinálgatom az egyetemet meg a nyelvkurzust, szabadidőmben pedig most már komolyan nekiálltam tanulni, néha kísérletezek a konyhában, és a többi Erasmusos diákkal múlatom az időt. Szerencsére egy nagyon jó kis csapat alakult ki, úgy 20-25 főből áll, és jól érezzük magunkat együtt. :) Igen, igazából ettől Erasmus az Erasmus. Hiszen igazából bárki mehet külföldi egyetemre tanulni, csak elég pénz kell hozzá (ami sztem a diákok 99 %-ának nem adatik meg), vagy nyáron meglátogatja ezeket a helyeket, ahol járok, esetleg profi szinten is meg lehet tanulni egy nyelvet kintlét nélkül is (valamint nem állítom, hogy profi szinten megtanultam a nyelvet), de ami miatt az Erasmus különleges és más, mint a többi ösztöndíj, az a többi Erasmusos diák :). Tanulni külföldi egyetemre más ösztöndíjakkal is el lehet jutni, viszont elég egyedül lehetsz, ha nincsenek melletted olyanok, akik hasonló cipőben járnak.
Valószínűleg feleannyira se élvezném az egész ittlétet, ha egyedül kellene megbirkóznom az itteni dolgokkal. De szerencsém van, hiszen eleve nem egyedül jöttem ki, és mi magyar lányok azóta is tartjuk a jó kapcsolatot egymással, és ebbe beleszámít a nyelv is. Hiába szeretnénk mélyebb kapcsolatot kialakítani mondjuk egy olasz lánnyal, sajnos a nyelv akadály. Alapszinten jól el tudunk beszélgetni, de sajnos nem minden gondolatunkat tudjuk kifejezni franciául :( De a társaság a lényeg, és még mindig könnyebben megértjük egymást, mint a franciákat, mert sokkal kevésbé aggódunk (legalábbis én), hogy nyelvtani hibákat követek el beszéd közben, vagy rosszul használok egy adott szót, hiszen a többiek se perfektek. Ráadásul mivel angolul mindenki beszél, ezért teljesen természetes, ha egy ismeretlen szót angolul mondunk, megérti mindenki. De az angolt csak ilyen apróságokra használjuk, mivel pl én pillanatnyilag amúgy sem tudok normálisan angolul beszélni, mert túlságosan megszoktam a franciát, és sajnos úgy is gondolkodok :( De majd egyszer talán visszaszokok.
Nem tudom, hogy ebből a nagy összevisszaságból mennyit lehetett megérteni, próbálom elmagyarázni, hogy miben is áll az Erasmus romantikája :) Akit érdekel, annak ajánlani tudom a Lakótársat keresünk című filmet, mert kiválóan mutatja be, hogy min mehet keresztül egy külföldi diák. Szóval a társaság, ami most kialakult, a legjobb, ami eddig itt velem történt :) És ki tudja, talán egy-két kapcsolat megmaradhat a jövőben (most gondolkodunk egy közös honlap létrehozásán, ahol fent lennének a címek, valamint felirkálnánk a vasárnapi főzőcskézések alkalmával készített ételek receptjeit :))
Végül csak egyetlen mondatban szeretnék elbúcsúzni egy olyan személytől, aki nagyon sokat jelent nekem, és akivel sajnos már nem fogok találkozni. Búcsúzok tőled, drága Mamikám!
Gitta