A tanár egy középkorú nő, aki nagyon szépen beszél franciául, mindent értek, amit mond. Ez egyébként is érdekes, hogy míg 1 hét után kb 90 %-át megértem annak, amit mondanak nekem, a beszédkészségem kb 40 %-on van J Mivel soha nem tudtam normálisan beszélni franciául otthon sem, most ez fejlődésnek számít J A csoportomban egyébként a jobbak közé tartozom, egyesek elég gyenge szinten vannak. Szerdáig jó lesz ez a csoport, de itt igazán fejlődni hosszútávon nem tudnék, mert nyelvtanban jóval magasabb szintet tudok, ugyanúgy mint Bori. Ez nem azt jelenti, hogy ne érezném itt jól magam, csak pl van egy írásbeli feladat, amit önállóan oldunk meg, én 2 perc alatt végzek vele és a maradék 10 percben nézegetek, mert a többiek addigra végeznek.
Maga a nyelvtanfolyam olyan egyébként, mint bárhol másutt. Ugyanolyan nyelvtani feladatokat oldunk meg, vannak beszélgetős feladatok, meg hallgatunk magnót is. (magnóhallgatás terén egyébként kifejezetten fejlődtem, amióta itt vagyok, otthon sose értettem egy szót se). Ja, és ha a jogos franciatanárom az én kiejtésemmel nem volt elégedett, akkor nem tudom, hogy mit szólna az itteniekhez. A csoportomban vannak angolok, amerikaiak, csehek, egy lengyel lány, 2 spanyol, németek, olaszok és van egy koreai lány is. A koreai lány egyébként itt Franciaországban 21 éves, azonban otthon már 23-nak számít, mert náluk már születéskor 1 éves vagy és a 2. Évedet kezded J (talán a terhesség idejét is beleszámítják, nem tudom). Az angolok meg az amerikaiak úgy beszélnek tényleg, mintha rágó lenne a szájukban, az olaszok csak úgy pörgetik az r betűket, meg ha van hasonló szavuk, akkor azt olaszul is mondják, a németeknek is van egy kis akcentusuk, bár az nem vészes. Egyébként azt a sztorit szerettem volna elmesélni, hogy volt egy feladat, amelyben 4-es csoportokat kellett alkotnunk és egy kérdéssort kellett megvitatni, ami arról szólt, hogy mit gondol a mi országunk a franciákról, mi mit vártunk, mik voltak az első élmények, mi volt meglepő, mi az, amit hiányolunk, stb. Én Ágival meg 2 olasz lánnyal, Simonával és Monicával kerültem össze. Nagyon jót beszélgettünk, tök jó volt ez az élménycsere. Abban egyetértettünk, hogy a franciákról az a sztereotípia él hazánkban, hogy udvariatlanok és távolságtartók (hát az olaszokhoz képest nem is csodálom). Ezzel szemben a németeknél kiderült, hogy ők kifejezetten barátságos és közvetlen népnek tartják a franciákat J Közös sztereotípia volt mindenkinél, hogy a franciák többre tartják magukat más nemzeteknél, és a tanárnő beismerte, hogy sajnos nagyon sok francia tényleg így gondolkodik. A csehek egyébként kifejezetten szimpatikus népnek tartják a franciákat, az olasz lányok viszont elmondták, hogy az emlékezetes focivébé óta nincs a legszívélyesebb kapcsolat a két nemzet között. Mi azt is elmeséltük az olaszoknak, hogy nálunk otthon úgy tartják, hogy a franciák nem mosakodnak mindennap és ez nekünk milyen furi. Na, itt jól beégtünk, mert meglepetésünkre az olaszok csodálkozva kérdezték, hogy ez miért gond, ők se fürödnek meg mindennap. Kezdem azt hinni, hogy mi magyarok egy különösen higiénikus nemzet vagyunk. Ja, és természetesen a párizsi mozgólépcső nélküli metrón a legtöbben végigszenvedték magukat. A legmeglepőbb dolgot az amerikaiak mondták, ugyanis náluk azt tartják az európai nőkről, hogy ápolatlanok, tetőtől talpig szőrösek és elhanyagolják magukat. Mondanom se kell, hogy általános felzúdulás fogadta ezt a bejelentést. Egyébként érdekes volt erről beszélgetni, hogy melyik nemzet mit tart a másik felől.
Puszi
Gitta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.