Utazásaim és kalandjaim a nagybetűs életben

Akkor most összegezném személyes tapasztalataimat a többi nemzetről. Elsőrebocsátom, hogy meglehetősen szubjektív állásfoglalás, és talán nincs is igazam, de azért több dologban egyetértünk a többiekkel. Először is, pillanatnyilag nálam a nemzetek így vannak felosztva: franciák, angolok-amerikaiak, ferdeszeműek (kínaiak, japánok, ...), valamint a többi európai nemzet.

A franciákról: Sok előítélet igaz velük kapcsolatban. Először is egy hihetetlenül büszke nép, és meglehetősen bunkók is. Persze tisztelet a kivételnek, de már értem, hogy Zsuzsi, aki tavaly itt töltött egy évet, miért mondta, hogy alig barátkozott franciákkal. Nehéz velük kapcsolatot kialakítani. Nekem is kb 2-3 francia ismerősöm van, aki meg is ismer az utcán is. Az egyik Thomas, kb 30 éves pasi, Zsuzsit ismerte tavaly és az elején elég sok mindenben segített nekünk. A másik Katharinának egy csoporttársa, Jean-nak hívják és többször találkoztam vele már a menzán, moziban, a nyelvkávézóban. Az egyetlen gond vele az, hogy alig értem, amit mond :( De ő legalább érdeklődést mutat más iránt. Az egyetemen annyi elutasításban volt már részünk, hiszen sok emberrel kezdtünk el beszélgetni főleg a jegyzetek miatt, de eddig 2 lány volt, amelyik érdeklődést mutatott irántunk. Hát nem tudom, ha nálunk lenne egy külföldi lány, és megszólítana, biztos, hogy beszélgetnék vele hosszabban is, és nagyon érdekelne. De a franciákat magukon kívül nem nagyon érdekli más. Ja, és a férfiak nem ismerik nagyon az udvariasságot. Szabályosan fellöknek az ajtóban, a buszon is úgy tolakodnak, mintha nem lehetne mindenkinek felférni. A boltban az eladók ezzel szemben szinte a földig alázkodnak udvariasság tekintetében a vásárlók előtt. Hát igen, ha pénzről van szó, akkor azért mindent megtesznek. Szerintem anyagiasabb nép, mint mi.

Angolokról-amerikaikról: A nyelvük miatt is, meg minden egyéb miatt is egy kategóriába lehet őket sorolni. Teljesen odáig vannak maguktól, és alig állnak szóba olyannal, akinek nem az angol az anyanyelve. Ők azok, akik nem keresik az alkalmat, hogy franciául beszélgessenek, tökéletesen jól érzik magukat egymás társaságában (jó, mi magyarok is nagyon jóban vagyunk, de nyitottak vagyunk mindenki felé). Ráadásul szörnyű a kiejtésük, rögtön hallani, hogy angolok, tipikusan angolosan beszélnek. Az angol lányok meglehetősen rondák, és szörnyen öltözködnek, valamint nagyon hangosak. Órán is mindenhez van hozzáfűznivalójuk, akkor is, ha nem is értik, hogy mi a kérdés. Egyetlen kivételként Jordant, az amerikai srácot tudnám említeni, aki igyekszik más nemzetekkel is együtt lenni.

Ferdeszeműek: Tudom, ez egy nagyon lekicsinylő kifejezés, hogy ferdeszeműek, de én jobban szeretem, mint azt, hogy ázsiaiak. Velük kapcsolatban is igaz néhány előítélet: hihetetlenül lelkiismeretesek és szorgalmasak. Egyébként nagyon sok kínai jár ide, de velük is az a gond, hogy főleg egymással barátkoznak. Szerintem azért nyitottabbak, mint az angolok, bár elég tartózkodóak. A kiejtésük nekik is érdekes, észre lehet venni, hogy szinte szótagolják a szavakat, és sajátos hangsúlyt használnak. Egyébként a saját nyelvük is érdekes, egymással nagyon hangosan és gesztikulálva beszélnek, azonban franciául inkább halkan. Sajnos róluk ennél nem tudok többet mondani :(

És akkor az európaiak: Nem tehetek róla, de nekem a németek, az olaszok, a spanyolok, a csehek és a többiek szinte egynek számítanak, mert ők hasonlítanak a legjobban ránk, és velük értjük meg magunkat a legjobban. Ez talán furcsán hangozhat, hiszen olyan különbözőek, mégse tudom elmondani miért, de nekem egynek számítanak. Hasonlóak a tapasztalataink, ugyanaz a korosztály vagyunk, és nagyon jó a hasonló dolgokat egymással összehasonlítani :) de azért írok róluk külön-külön is. Először a németekeről, hiszen ők vannak itt a legtöbben. Bevallom, kellemesen csalódtam bennük :) Ebbe a pozitív képbe természetesen belejátszik Katharina is, de más németek is hasonlóan. Ahhoz képest, hogy nekik a legkönnyebb a dolguk, hogy hasonló nemzetűeket találjanak, nagyon igyekeznek, hogy másokkal is ismerkedjenek és beszélgessenek. Akiket eddig megismertem, mind nagyon nyitottak voltak, és tájékozottak is a világgal kapcsolatban (ez azért fontos, mert az egyetemen is olyan hülyeségeket tanítanak, hogy néha teljesen elképedek. Csak egy példa, ha megengeditek: nemzetközi kapcsolatok története órán az EU jövőjével kapcsolatban tanuljuk a Balkánt és az ottani a helyzetet. A tanár még térképet is felrajzolt a táblára, hogy szemléltesse a dolgokat, de valami olyan pocsékat, hogy még én, akinek tényleg nincs nagy földrajzi tudása, tudtam, hogy ez így nem lehet. Felrajzolta Szlovéniát, Horvátoszágot, Boszniát és Szerbiát, de úgy, hogy egyszerűen lehetetlenség lett volna oda egy Magyarországot úgy felrajzolni, hogy Szlovéniával, Horvátországgal meg Szerbiával érintkezzen, de Boszniával ne. Meg nagyobb tengerpartja volt, mint a horvátoknak. És ezt egy tanár rajzolta! ) De visszatérve a németekhez: szóval pozitív a kép róluk, bár természetesen volt szerencsém bunkó némethez is, és ide a németek szebbik fele jön, ugyanis általában inkább szép lányok jönnek.

Akik még fontosak külön, azok az olaszok, ők is nagyon sokan vannak. Ők azért már inkább szeretnek magukkal lenni, ugyanúgy, mint a spanyolok, de szívesen barátkoznak másokkal is. Az olaszoknak egyébként hihetetlenül hasonlít a nyelvük a franciához, ha két olaszt hallok beszélgetni, a felét értem a szavaknak, nem csoda, hogy ők fél évnyi nyelvtanulás után ugyanazon a szinten vannak, mint mi 7 év után. Én az olaszok közül két olasz srácot, Alessandrot és Domenicot ismerem jobban, mindketten művészettörténetet tanulnak. Igazi bohém olaszok, de egyáltalán nem macsók :)

Puszi

Gitta