Na, akkor először írok a lakótársamról, mert többen is kérdeztetek róla, és most már egy picivel többet tudok róla mondani, mint eddig :) Katharina-nak hívják, Hannoverben lakik és a Science Sociale-on tanul (magyarul szociális tudományok, a mi karunkon oktatják és ő valami urbanizmusról meg városiasodásról tanul, nem egészen értettem, hogy mit). Szombat este érkezett, mert mint kiderült, az előző hetet egy francia csoporttal Normandiában töltötte, mert a hannoveri egyetem a tours-inak testvéregyeteme és közösen szervezték ezt a kirándulást. akkor nagyon fáradt volt, és a másnap miatt én is korán le akartam feküdni, úgyhogy nem beszéltünk sokat. Vasárnap nem is találkoztunk, mert én még akkor elmentem reggel, amikor ő még aludt, este meg ő jött meg azután, hogy én már lefeküdtem :) Így a hétfő este volt az első este, hogy lehetőségünk nyílt megismerkedni egymással. Teát ittunk, beszélgettünk, fényképeket mutattunk egymásnak, amit itt Tours-ban csináltunk, meg megbeszéltük, hogy közösen is elmehetnénk egy-egy kastélyt megnézni :) Aztán nekem volt egy zongorás képem és magyarázatképpen elmondtam, hogy tudok zongorázni. Erre kiderült, hogy egy picit ő is tud, de ő hegedül, sőt, a hegedűje is itt van, és milyen jó, mert mivel a művészeti kar kolijában vagyunk a koliban van egy zeneszoba (biztos mosógép helyett), és akár együtt is játszhatnánk majd valamikor :) Hát igen, ilyen az én formám :) Eljövök és az első ember, akivel összekerülök, egy zenész, aki felajánlja, hogy játszunk együtt :)!!!! Nem tudom, hogy ki az, aki elintézi, hogy milyen emberekkel kerülök össze, de eddig nem panaszkodhatok, mert mindig a megfelelő emberek vettek körül :) Egyébként eleinte furi volt, hogy van lakótársam. Egész életemben csak a családomhoz kellett alkalmazkodnom együttélés terén, és kicsit furi, hogy most egy olyan emberrel kell megosztanom szerény hajlékomat, akivel még csak normálisan beszélgetni se tudok (bár rengeteget gyakorolhatom vele a nyelvet, és igyekszek is minél többet beszélni hozzá, sztem a végén még elege is volt belőlem :)) De úgy tűnik, nem is lesz rossz együtt lakni :) Szerencsére ő maga ajánlotta fel, hogy mossunk majd közösen a hétvégén (a mosógép ugyanis rettentő nagy, a kis mosnivalómmal drágának is tartottam, hogy 2 eurót fizessek érte), mert én féltem megkérni rá, hátha szegény csóró magyarnak tart, aki még ezt se tudja kifizetni, de így más :)