Sziasztok!
A hétvégén a sok tanulás mellett kikapcsolódásként sikerült megint egy olyan rendezvényre eljutnom, ami nagyon tetszett. Ez a kétnapos nyelvfesztivál volt a Vinci központban. Ugyanazok szervezték, akik azt a nyelvkávézót, ahova hétfő esténként gyakran el szoktam menni. Ez egy olyan társaság, amely elkötelezett a nyelvek iránt, és minél szélesebb tömegeknek akar minél többféle nyelvet megmutatni.
A nyelvfesztiválon előadások, 1 órás minikurzusok és apróbb népi műsorok voltak. Kb 50-60 nyelv mutatkozott be a 2 nap során, és igen, mivel gondolom mindenkit ez érdekel a leginkább, a MAGYAR nyelv is bemutatkozott! :) Ez azért nagy szó, mert szomszédaink közül senki más nem volt, nem voltak horvátok, szerbek, románok, csehek (bár ők nem szomszédok), szolvákok, ukránok, a szláv nyelvek közül egyedül csak az orosz meg a lengyel mutatkozott be. Helyette rengeteg afrikai nyelv volt a skálán, volt ógörög, főníciai, sőt oktattak jelbeszédet, morze-abc-t és tam-tam-ot is :)
Mi először a tubu nyelvet válaszottuk ki a listából. Egy tubu pasi tartotta, és főleg a tubu törzsről mesélt, és egy-két alapszót tanított meg. A tubu nép főleg Nigériában él, de megtalálható Csádban és Líbiában is, teljesen nomád nép, és őrzi függetlenségét, pl a nigériai hatóságok nem is ismerik a tubu embereket, mert nem is anyakönyveztetik magukat, és semmilyen nyilvántartásban nem szerepelnek. Szóval jó volt megtudni pár apróságot egy afrikai népről:) Akit bővebben érdekel, az természetesen bármikor érdeklődhet az emailcímemen :)
Aztán persze nem álltuk meg, és kíváncsiságunkban beültünk a magyar órára. Persze nem árultuk el, hogy magyarok vagyunk, egyszerűen kíváncsiak voltunk, hogy mit tudnak megtanítani a nyelvünkről és a népünkről egy óra alatt. Kellemes meglepetésként viszonylag sokan, 15-en voltak az órán (aki kevésnek tartja, annak elmondom, hogy ezek kicsi termekben kevés emberre voltak tervezve, a tubu nyelven összesen 6-an voltunk). Egy fiatal nő, Varga Katalin tartotta, sztem tanár lehet, vagy tanárnak tanul. Jól tartotta az órát, nagyon érdekes volt. Először is azzal kezdte, hogy a közhittel ellentétben a magyar nem szláv nyelv, semmi köze hozzá, hanem a finnekkel vagyunk rokonságban, bármennyire is furcsán hangzik. Ez itt fontos, mert szerintem már írtam is, hogy mennyien hiszik azt, hogy magyarként automatikusan tudok oroszul is, de legalább hasonlít a két nyelv egymáshoz.
Ezek után a magyar nyelv könnyű voltát hangsúlyozta: hogy ugyanúgy írunk, ahogy ejtjük, meg hogy csak 3 igeidőnk van, jelen, múlt, jövő, ellentétben a francia és az angol nyelvvel, ahol fejenként kb úgy 8 igeidő van. És hogy mi ebből a 3-ból is csak 2-t használnuk igazán, a jövő időt is legtöbbször jelen idővel fejezzük ki. (belegondoltatok, hogy tényleg elég furcsa, ha azt mondjuk, hogy holnap el fogok menni a suliba, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy holnap elmegyek a suliba?) Persze arról nem tett említést, hogy mi ismerjük az alanyi és a tárgyi ragozást is, ami miatt nehéz a nyelvünk. Azt viszont elmagyarázta, hogy mi a ragokat a szó után tesszük, ezért tűnik úgy, hogy hosszabb szavaink vannak. Ezután pedig megtanultunk számolni 20-ig. :) Persze óra végén elmeséltük, hogy magyarok vagyunk, és mennyire tetszett az óra. Kiderült, hogy másnap tart egy előadást a magyar költészetről francia nyelven, és meghívott minket.
Másnap az esővel és közlekedés viszontagságaival is dacolva (hiszen vasárnap volt) elmentünk az előadásra. Nagyon jó volt! 3 magyar költőt mutatott be, akik tudtak franciául, és ha jól tudom, saját maguk is fordították a versüket franciára: Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós. Mindháromnak elmesélte az életét, és megfűszerezte néhány verssel, amit a legnagyobb örömünkre nemcsak franciául, hanem előtte magyarul is elmondott :) Habár Ady és József Attila nekem személy szerint nem tartoznak a kedvenceim közé, most mégis jó volt hallani, hogy Párizsban járt az ősz... :) És elhangzott egyik nagy kedvencem, a Nem tudhatom is. Erről asszem nem kell bővebben írnom. Szóval az előadás is nagyon jó volt, ezen is voltunk kb 15-en, szóval érdeklődő akadt kicsiny országunk kultúrája iránt :)
Puszi
Gitta